Család- és rendszerállítás
A család- és rendszerállítás szélesebb körben Bert Hellinger (1925-2019) nevéhez fűződik, aki a 80-as évek második felében kezdte el kidolgozni e módszert, bár előtte már több szakember foglalkozott a családból, családrendszerből eredő transzgenerációs problémák hatásaival, amelyek befolyásolják az egyén életét, kapcsolatait, sorsát.
Mire jó a családállítás?
Problémáink, nehézségeink, testi-lelki megbetegedéseink forrása nem kizárólag saját életünkben keresendő. Sorsunk elválaszthatatlanul összefonódik egész családrendszerünk sorsával. A családfelállítás megmutatja, hogy milyen sorsösszefonódások lehetnek az előttünk élő generációk tagjaival, a felállítás során történő mozgások pedig elénk tárják, hogy hol a probléma. Olyan dolgok kerülnek napvilágra, amelyek a mélyben rejtve voltak, de erőteljesen, láthatatlanul fejtették ki hatásukat életünkre. Megtudhatjuk, hogy van-e olyan családtag, akit esetleg kirekesztettek a családból vagy nem gyászoltak meg, vagy van-e olyan, aki el akar tűnni, meg akar halni. Ekkor a családfelállítás segítségével megoldást keresünk.
Milyen témákra lehet családállítást kérni?
Bármilyen témára fel lehet állítani a családot, feltétele, hogy a kliens kész legyen a szembenézésre. A családállítás kiválóan alkalmas személyiségfejlesztésre, amennyiben egy folyamatot tudunk végigvinni, s nem egyszeri állításban gondolkodik a kliens, hanem igazán a mélyben szeretne változást, nemcsak a felszínen.
A témákat lásd a Miben segíthetek? menüpont alatt.
Hogyan működik?
A családállítás során a kliens felállítja a családját. Ez történhet egyéni formában, amikor csak a kliens van jelen, ilyenkor papírlapokkal dolgozunk, ezek jelenítik meg a rendszerelemeket. Csoportos formában pedig a kliens kiválasztja a családtagjait megjelenítő képviselőket az ott jelenlévők közül. A kiválasztott képviselők belépnek egy ún. erőtérbe, mezőbe és a felállítás első pillanatától úgy kezdenek el mozogni, viselkedni, mint a megjelenített családtag. A képviselők mozgása, érzetei, tünetei nagyon sok fontos információt árulnak el számunkra, amiből aztán kiolvasva megszülethet egy megoldás. A felállítás során oldó mondatokkal oldjuk a feszültséget, problémát.
Családi lélek és a rend
Létezik egy családi lélek, amely több generációra nyúlik vissza, és ügyel arra, hogy a családban lévő szabályok, törvények be legyenek tartva, hogy rend legyen. Ez olyan, mintha mi aprócska részei lennénk "egy nagy egész"-nek, egy kicsi elem egy nagy rendszerben. S ezt a nagy egészet nevezte el Hellinger családi léleknek. Ebben a nagy rendszerben a lelkiismeret kapcsolja össze a tagokat. Sőt, a lelkiismeret egyfajta egyensúlyi szervként működik.
A családrendszerben van egy meghatározott rend, amelyet, ha áthágunk, problémák, betegségek fognak rá figyelmeztetni bennünket. Ha nincs rend, káosz uralkodik. A rend sokkal fontosabb, mint a szeretet. Hiszen a szeretet vak. Csak a rendet elfogadva tud a szeretet látóvá lenni.
Az odatartozás joga
Mindenkinek joga van a családhoz tartozni. Sokszor illetünk ilyen-olyan jelzőkkel embereket, családtagokat, hogy pl. ez alkoholista, ez csirkefogó. Ha ez megtörténik, akkor azt hisszük magunkról, hogy nekünk több jogunk van odatartozni. De senkitől nem vitathatjuk el az odatartozás jogát, senkit nem lehet a családból kirekeszteni. Ily módon a halottak is hatást gyakorolnak az életünkre. Mindegy, hogy tudomást veszünk-e róla avagy sem, aki a rendszerhez tartozik, azt nem lehet letakarni, kizárni, mert attól még ott van, és pontosan az elfojtottsága révén fejti ki hatását a következő nemzedékre.
S hogy kinek van joga a családhoz tartozni?
- a korábbi szexuális kapcsolatoknak
- a gyermekeknek - az élőknek, a holtaknak, az elvetélteknek, az abortáltaknak, a szeretői kapcsolatból és az előző házasságból születetteknek
- a testvéreknek, a féltestvéreknek
- a szülőknek, még ha el is hagyták gyermekeiket vagy örökbe adták őket
- a szülők, nagyszülők előző kapcsolatainak, házastársainak, szeretőinek
- a nagyszülőknek, dédszülőknek, még ha korán meg is haltak és egy nevelő nagypapa vagy nevelő nagymama vette is át a helyüket
- azoknak, akik ugyan nem a családba fogantak, de valamiféle előnyt szereztek az adott család veszteségéből vagy hátrányt szenvedtek el az adott család által (pl. akik elkobozták egy család vagyonát vagy a nagypapa megtagadott szeretője)
A kiegyenlítődés törvénye
A család lelkiismerete megpróbálja helyreállítani az egyensúlyt. Ha egy előzőleg korábban született egyént kitaszítottak s nem kapja meg a neki kijáró tiszteletet, az őt megillető helyet, akkor a lelkiismeret egy később születettel állíttatja helyre a rendet, ő fogja képviselni a kirekesztettet. Ugyanazt az életet fogja élni, ugyanazokkal a gondokkal fog küzdeni.
A kiegyenlítődés mindig megtörténik: ha valaki jót cselekszik velünk, érezzük, hogy azt a jót vissza kell adnunk. Ha rosszat, akkor viszont munkál bennünk a düh, a bosszúvágy. Ugyanez történik a családrendszerben. Ha valaki valamit elkövetett egy-két generációval visszamenőleg, akkor azt a rendszer valakivel ki fogja egyenlíttetni.
A megoldás tehát az, ha méltányoljuk és elfogadjuk, s visszahozzuk a családba a kirekesztetteket, s így helyreáll az egyensúly.
A hely törvénye
A hely törvénye megköveteli, hogy akik előbb születtek, azok előrébb állnak a rangsorban, mint a később születettek. A családi lélek az előbb születettek jogaira ügyel elsősorban, s a kiegyenlítéshez feláldozza a később születettet. Ha tiszteletben tartják az előző generáció jogait, akkor a később születettek szabadok lehetnek. Fontos, hogy az egyén a rendszerbe érkezése szerinti pozíciót foglalja el, ellenkező esetben nem élhet a neki kijáró jogokkal és nem a neki megfelelő felelősségekkel és kötelezettségekkel terhelt. Erre az életében felmerülő problémák, krízisek, betegségek, balesetek, nehézségek, elakadások fogják felhívni a figyelmet.
Van viszont egy másik rangsor, ami a rendszerek közt áll fenn és ami teljesen fordítva működik, mint a családban elfoglalt rangsor. Az új rendszer mindig előnyben kell, hogy részesüljön a korábbi rendszerrel szemben.
Az adok-kapok törvénye
Van még egy nagyon fontos szabály, amit tiszteletben kell tartani: a szülő ad, a gyermek elfogad. Ha ez megfordul, akkor megszűnik a rend, felborul az egyensúly: például, ha a gyermek nem tud, nem akar elfogadni a szülőtől vagy ha a szülő vár el a gyermektől valamit. Ebből adódik egyébként a szülők tisztelete is. Ha nem tiszteljük a szülőt, elfogadni sem vagyunk hajlandóak tőlük.
A terapeuta szerepe
Az állítást vezető nem foglal állást, nem ítélkezik, nem vizsgálja, hogy az adott dolog „jó” vagy „rossz”… sőt még azon sem gondolkodik, hogy egyáltalán létezik-e. Visszavonul, hagyja, hogy úgy történjen minden, ahogy kell, ha kell, beavatkozik, de nem erőnek erejével. Nem akar mindenáron segíteni, mert el kell fogadnia azt is, hogy van, akit már csak abban tud támogatni, hogy az élete végéhez vezeti, hogy el tudja fogadni a véget. Nem beszél, nincs szüksége felesleges információra. Hellinger egyik alapvető tézise:
"Ha Te három mondatban nem tudod összefoglalni, hogy mi a problémád, akkor még nincs itt az ideje annak, hogy megold."
Ha úgy érzed, segítségre van szükséged az életedben felmerülő nehézségek oldásához, jelentkezz bátran szeretettel várlak!